Hogyan lehet bevonni a platinát a titánra?

A platina bevágási folyamata titán szubsztráton

A platinalum gallinizációs folyamata a következő lépéseket foglalja magában:
A titán szubsztrát előkezelése → Elektrocleaning → Víz -öblítés → Aktiválás → desztillált víz -öblítés → A platina kefe galvanizálása → desztillált víz -öblítés → Fúvás szárítás.

 

1. A titán szubsztrát átírása

 

Jelenleg különféle típusú platinalapító oldatok léteznek, amelyek sok szubsztráton használhatók. A titán platina bevonása azonban kihívást jelent, mivel a titán nagyon hajlamos a passzivációra. A felületen lévő passzív film megakadályozza a bevonat és a szubsztrát közötti szoros kötődést, megnehezítve a jól beillesztett platina réteg elérését. Ezért az előkezelésre van szükség a passzív film eltávolításához és az aktív réteg-A titán-hidrid (TIH₂) film kialakításához. Ez a hidridréteg kvázi-fémkötéseket képez mind a titán szubsztráttal, mind a platinabevedéssel, biztosítva a jó adhéziót.

 

Maratási folyamat

 

A maratás célja a passzív film eltávolítása a titán felületén. Ezt általában egy nagy koncentrációjú salétromsav-hidrofluorinsav rendszert használják szobahőmérsékleten 5–10 percig.

 

Aktiválási folyamat

 

Az aktiválás célja egy aktív film előállítása a titán felületén. Az aktiválás után a titánfelület titán-hidrid (TIH₂) réteget képez, amely szürke-fekete. A titánszubsztrát, a TIH₂ és a platina bevonat közötti átfedő energiatestek miatt a kvázi-fémes kötések kialakulnak, biztosítva az erős tapadást. Csak az aktiválás után belemerülhet a titánlemez a platina lerakódásának bevonási oldatába.

 

2. Galvanizálási folyamat

 

Vizes galvanizálás

 

A platina vizes galvanizálás a legszélesebb körben alkalmazott módszer. A bevonási oldatok savas és lúgos típusokba sorolhatók.

Alkalin platina bevonási oldatok a következők:

 

P-SALT PLAMING oldat (Dinitrodiammine Platinum mint fő só)

Kálium-hexahidroxi-platinát alapú, erősen lúgos bevonási oldat

A savas platina bevonási oldatok a következők:

Szulfaminsav-alapú platina bevonat-oldat

DNS (dinitrosulfatoplatinate) szulfát -bevonási oldat

 

(1) szulfaminsav-alapú bevonási oldat

 

Ez az oldat fényes, vastag platina rétegeket hoz létre, finom kristályosodással a szulfaminsav komplex hatása miatt, ami fokozza a katód polarizációját.

 

(2) DNS bevonási oldat (erősen savas)

 

Ez a megoldás lehetővé teszi a fényes, vastag platina lerakódásokat alacsonyabb hőmérsékleten. Mivel a bevonás során nem engednek fel gázt, a lyukak vagy a porozitás kockázatát minimalizálják. A jelenlegi hatékonyság azonban alacsony, és a dinitrosulfatoplatinát előkészítése összetettebb, mint a p-salt.

 

Olvadt só -galvanizálás

 

Az olvadt só platina bevonat az 1930 -as években kezdődött. Egy olvadt cianidfürdőben a refrakter fémek passzív filmje feloldható, és mivel az elektrolit oxigénmentes, a bevonat erősen tapad. A kapott letét zavaró és stresszmentes.

Elektrolit -előkészítés:

Az 53% NACN és a 47% KCN keveréke előzetesen egy kerámia tégelyben van.

Amikor a hőmérséklet meghaladja az olvadási pontot 50 fokos (~ 550 fok), két platina elektródot helyeznek be, és elkezdődik az elektrolízis.

Amint a platina -ionkoncentráció eléri a ~ 0 3%-ot, a bevonat megkezdődhet.

Üzemeltetési feltételek:

Katódos áram sűrűsége: 30–300 A/m²

Jelenlegi hatékonyság: 65–98%

Argon gázvédelemre van szükség, kivéve az olvadás során.

Ez a módszer vastag, fényes, stresszmentes platina bevonatot eredményez, de a folyamat összetett, környezeti szempontból veszélyes és drága, így nem megfelelő a nagy léptékű alkalmazásokhoz.

 

Kefe burkolás

 

A kefe bevonat 1899-ben Európából származik, mint tankon kívüli javítási módszer. Kezdetben egy pamutba csomagolt anódot belemerültek a bevonási oldatba, és a hibás területeken dörzsöltük a javítóréteg letétbe helyezésére. A korai kefe -bevonat lassú volt, rossz tapadása volt, és vékony bevonatot produkált. Az évtizedek óta a speciális bevonási tollakkal való fejlesztés után az amper-órás ellenőrzött tápegységek és a nagy koncentrációjú bevonat-oldatok befeműs bevonása széles körben alkalmazott elektrokémiai lerakódási módszerré vált.

A kefe bevonatának előnyei:

Magas fémion -koncentráció → gyors lerakódási sebesség (5–15 -szer gyorsabb, mint a hagyományos bevonás).

Az alacsony hidrogén ölelés, a magas keménység, az alacsony porozitás, a szabályozható vastagság → általában nem igényel utáni géppel.

Egyszerű felszerelés, könnyű működés, helyszíni alkalmazhatóság → Ideális a kopott vagy túlméretezett alkatrészek javításához.

Ezen előnyök miatt a kefe bevonását elsősorban javítási alkalmazásokhoz használják, nem pedig dekoratív bevonatot.